Amitől apa fél
Persze nem csak a verseny van.
Unalmas, félelmetes hazautak.
Vaksötét szerpentinek.
Nem átváltások a belső sávokba.
Meg nem közelített sebességhatár.
Folyton a szarvas-állatokra gondolok.
Figyelem a fojtott pászmafényt.
A Mátrában elszaporodott
az Ovis musimon. Egy időben
mindenáron szerettem volna látni
fehér pofájuk, kanyargó szarvaik
– akár túlzó állatkerti képeslapot.
Nem azt, hogy szétverik a biodiverzitást.
Meg a kasznit, ha helyettük rád gondolok.
Bárcsak itt lehetnél. Két kanyar között nézném,
hogy nem alszol, a visszapillantóban.
Figyelnéd az útmenti szarvas-állatokat.
Örülnél, hogy láthatod, amitől apa fél.
Aki a versenypályára figyel
Tesztelni egy új, hitelesített bukósisakot.
Érezni a rosszul formázott műanyag kagylóülés
okozta véraláfutásokat, a kanyar dinamikáját
a gyakorlatban, nagyobb bukás, baleset, ütközés
után végigtapogatni a végtagokat, kiszállni,
a gépjárművet körbevizslatni, felmérni a károkat.
Mit tud az életről az, aki még sosem dobta el
a vasat a versenypályán, mit tud arról, hogy milyen
újra felépíteni az önbizalmat a kanyarbejáraton,
hogy hány dologra figyel, aki a versenypályára figyel,
mégis ritkán jut eszébe a holnapi bevásárlás,
a befizetetlen csekkek rikító sárgasága.
Borító: Unsplash
